A húsvéti gyertya

A katolikus lexikon is megemlíti a húsvéti gyertyát, mint az ünnep elengedhetetlen kellékét. A lexikon megfogalmazása szerint ez egy nagyobb méretű fehér viaszgyertya, a föltámadt Krisztus jelképe. Törzsén kereszt, évszám, valamint 5 tömjénszem Krisztus sebeinek emlékére. Eredetileg igen nagy méretű, oszlopszerű volt, ami Istennek a pusztai vándorlás idején a tűzoszlopban való megjelenésére is utalt. Díszítették a mozgó ünnepek dátumával, az epaktával, a pápa megkoronázásának évszámával; olykor kis táblára írták ezeket, s ráakasztották a húsvéti gyertyára. Általában gazdagon díszítették a gyertya tartóját is.

A húsvéti gyertyát a nagyszombat liturgiájában az új tűzről gyújtják meg. Húsvéti időben helye a misézőoltár mellett van. Meggyújtják a közösségi miséken és vecsernyéken, de más szertartásokon is. Pünkösd után a keresztkút mellé helyezik, és a keresztség szentségének kiszolgáltatásakor gyújtják meg.

A húsvéti gyertyához fűződő népszokások egyelőre kevésbé ismertek. Gyöngyöspatán a gyertya maradványának Krisztus sebeit jelképező tömjénszemeiből egy darabkát hazavisznek, és cérnára fűzve sírós csecsemő nyakába akasztják.